Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Idézetek

~Az élet nem könnyű.
A szerpon-and-zi--large-msg-117553419054.jpgelem fáj, a pasik hazudnak,
a barátok hátbaszúrnak, az emberek meghalnak,
a szülők kiabálnak..
te mindig próbálkozol, de sosem vagy 'elég jó'..
és nem érted miért :/


A suttogást még csak hallanod sem kell,
máris tudod, hogy rólad beszélnek.



- A szárnyaim elfeledték, hogy kell repülni,
mert mindig csak megjátszottam, hogy repülök.
Van értelme a szárnynak, mely képtelen repülni?
- Van, mert a szárnyak őrzik annak az emlékét,
amikor még tudtak repülni.



Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni, j
ó néha magamat csak úgy elnevetni..
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni hogy élek!



Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény,
akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.


"Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el.
Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod.
Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged,
a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza.
S egyszer, ha szembejön veled,...
rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos...
Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm,
peregnek az emlékek és a könnycseppek.
Mindig is szeretni fogod, történjen bármi.."




being-crazy.png...már nem is azon járt az agya, hogy ő a világ legboldogtalanabb embere,
hanem az, hogy van mellette valaki, aki sosem fogja otthagyni.
Erre mindig rá kell döbbenni, még akkor is,
ha nagyon szerelmesek vagyunk és az a bizonyos személy az egész
világot jelenti nekünk. De sosem szabad elfeledkeznünk azokról,
akik sokkal régebb óta ott álltak az oldalunkon,
mai is ott állnak és fognak is, mert ők nem tűnnek el álomszerűen.
Csak vannak, csendben, megértéssel és szeretettel.
Nem bántanak, nem szólnak, nem szidnak, nem mennek el.
Barátoknak nevezzük őket..



Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra,
hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.


Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom,
és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek
és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb?
Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét,
kellemes hangját, édes mosolyát?
Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom?
Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.


Kedves kispárna! sajnálom a könnyeket..
Kedves szív! Bocsánat a károkért.
Kedves Ész.. mégis csak neked volt igazad!



"Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra 13.jpg
akit bármikor képes lennék szeretni,de nem te leszel az egyetlen.
Nem fogok miattad sírni,és nem fogok rád várni.És észreveszem
hogy más fiúk is léteznek.A szívem mélyén még mindig reménykedem,
de nekem is szükségem van a boldogságra.
Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy,
hogy még csak nem is vagy az enyém.
Fáj,és nagyon nehéz,de tovább kell lépnem,
és most az egyszer nem miattad,hanem magam miatt."



Kiismerhetetlen,de megismerhető...
határozottan határozatlan...
szétszórt,de összetett...
örökké változó..
változatlanul álmodozó...
önmagát kereső...
szabad,de ragaszkodó...
zárkózott,de emberszerető...
néha jó és néha rossz...
nem hibátlan,de így "tökéletes"...
"csak egy egyszerű lány ...
se több,se kevesebb...



Egyszer majd te leszel az én helyemben…
Fájni fog. Ezt garantálhatom…
Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín.
Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni.
Nem foglak sajnálni.
Még csak nem is nevetlek ki.
Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz,
hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden,
amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy.
Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni,
mikor valaki rád veti a végső csapást.
Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt.
Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek.
Minden emiatt az érzés miatt van.
Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni.
Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek,
ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám,
ne mondd, hogy szeretsz.
Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni,
hogy valaha is léteztél…



A múlt nem fontos, egyesek szerint.
De szerintem az élet legfontosabb része ez,
mivel ebben van minden;
minden amit átéltél, ami miatt boldog vagy,
és minden szomorúság amiből tanulni tudsz!



116872595899.jpgAhhoz, hogy továbblépjünk, nagyon fontos,
hogy nyugodtan induljunk el.
Amikor elindulunk otthonról, fontos tudni azt,
hogy bezártuk az otthonunkat.
Ezek után nyugodtan intézem a dolgom aznap.
"Én mindent megtettem, hogy biztonságban legyen az otthonom."
Hát ugyanígy vagyunk a múltunkkal is,
ha nem zárunk be bizonyos kapukat, ajtókat,
akkor azok bizonytalanságot okoznak:
"Most bezártam vagy nem zártam be?"
S ha egyesek úgy viselkednek, hogy el akarják felejteni azt,
hogy nem zárták le a múltjukat, akkor miért csodálkoznak,
amikor hazaballagnak, és a lakásukat kifosztották, és bent kurva hideg van??



Akárki képes megmosolyogtatni,
sokan tudnak sírásra késztetni,
de igazán különlegessé az tesz valakit,
ha megmosolyogtat - könnyekkel a szemedben :)


A bátorság lényege nem az,
hogy a szívnek nem szabad remegnie,
hanem az, hogy másoknak nem szabad tudni erről a remegésről ...



   

Azt mondják csak a jó kislányok írnak naplót
mert a rosszaknak nincs ilyesmire idejük. img-thing.jpg
És én? Én csak élni akarok, egy olyan életet,
amire emlékezni fogok - még akkor is, ha nem írom le...



Ne szomorkodj amiatt, hogy ami volt, elmúlt -
inkább örülj, hogy egyszer a tiéd lehetett... :)



Nem tudhattad, hogy tudok róla.
De sajnos így volt.
Rájöttem, hogy soha egy percet sem érdemeltél meg az időmből..